Az önkéntes munkának sokféle formája létezik, de nehéz igazodni a korona-vírus okozta megváltozott helyzethez. Bezártságra, a személyes találkozások korlátozására ítélve nem könnyű kitalálni, hogyan tehetjük magunkat mégis hasznossá! Mutatjuk, hogyan kezelték a kihívást szakkollégistáink.

Az Evangélikus Roma Szakkollégium tagjai – mivel egyetemisták – folyamatosan kapják az otthoni karanténban elvégzendő feladatokat. Ahhoz, hogy egyetemi tanulmányaik követelményeinek meg tudjanak felelni, az egyes tárgyaikat teljesíteni tudják, megannyi tananyagot juttatnak el hozzájuk a Neptun-rendszerben, s oktatóik egyúttal gondoskodnak arról is, hogy teljesítményüket értékelni lehessen a szemeszter eredményes lezárása érdekében. Természetesen szakonként, karonként, egyetemenként más-más elvárással találják szemben magukat a fiatalok, beszámolóikból, cseteléseinkből azonban bizton tudható, hogy jellemzően nem unatkoznak. A végzéshez közeledő, szakdolgozatot író, államvizsgára készülő szakkollégistáinkra ez különösképpen igaz.
A képet színesíti, hogy az ERSZK-tól is folyamatosan kapnak feladatokat: megtanulandó anyagot és az elsajátítást demonstráló, beadandó munkát is elvárunk.

Sajátosságunk, hogy a társadalmi felelősségvállalás kötelezettségét különösen preferáljuk, az Evangélikus Roma Szakkollégium tagjai havonta 10 órányi önkéntes munkát végeznek annak érdekében, hogy a maximálisan megszerezhető ösztöndíjban részesüljenek. A korona-vírus okozta veszélyhelyzetben, amikor gyakorlatilag leállt az életünk, elég nagy kihívás az önkéntes munka teljesítése – másrészt pedig a szolidaritás jegyében talán még sosem volt akkora szükség az önkéntességre, mint éppen ebben a helyzetben. Felismerve, milyen nagy kockázatot jelent a hátrányos helyzetű gyerekek tanulmányi eredményességére az iskolák bezárása, a digitális szakadék, arra buzdítottuk kezdettől a szakkollégistákat, hogy segítsék a környezetükben – családjukban, rokonságukban, szomszédságukban – élő kisebbeket az iskolai előmenetelben. Okunk van azt gondolni, hogy a mi bíztatásunk nélkül is megtették volna, hisz a már egyetemista fiatalok tisztában vannak a tanulás jelentőségével, a társadalmi mobilitásban – a felemelkedésben – betöltött szerepével, ugyanakkor kötődnek úgy sajátjaikhoz, hogy megteszik, amit lehet, pusztán hogy segítsenek. De hogy mindezt dokumentálják is, azt kérnünk kellett…

A karanténtanulás segítése mellett, néhányan karitatív szolgálatba is bekapcsolódtak: önkormányzatok, intézmények, illetve civil szervezetek segítő munkáját erősítették. Adományt, meleg ételt, kinyomtatott házi feladatot kézbesítettek dacolva a veszéllyel.

Fotóalbumunk arról mesél, hogyan segítik a szakkollégisták környezetükben a kisebbeket, hogy a karanténoktatás ne jelentsen végletes és végleges leszakadást a hátrányos helyzetű, szegregált viszonyok között élő gyermekek számára, illetve hogyan támogatják a rászorulókat az elemi szükségletek kielégítésében. Büszkék vagyunk a szakkollégistákra!

Végére értünk az NTP-RSZKOLL-M-18–0009 azonosítószámmal nyilvántartott pályázati programnak is a tanévvel együtt. Az utolsó kurzus középpontjában az önkéntes munka, a társadalmi felelősségvállalás, a perifériára sorolt-sodródott rétegek iránti érzékenyítés állt júniusban.

 

Vajon, akik születésüktől kezdve szenvedő alanyai az előítéletes gondolkodásnak, akik a bőrükön érzik, milyen lélek-gyilkos hatása van annak, ha a sztereotípiák miatt nem önmaga cselekedetei, értékei alapján ítélik meg az embert, hanem az azonos társadalmi csoport más tagjainak tévedései/bűnei miatt eleve leírják – nos, akiknek az élete a folyamatos cáfolatról és bizonyításról szól, vajon mentesek-e az előítéletektől?

Számos társadalmi csoport lehetőségeit korlátozza az előítéletes gondolkodás, nem csak a „legnagyobb kisebbségnek” nevezett cigányságba született nemzedékek sorsát determinálja a rossz beidegződés. Magyarországon elég tanyasinak lenni, netán szegénységgel küzdeni, vagy valamilyen fogyatékossággal élni…

„Felfelé nyalni, lefelé taposni” – foglalja össze a mondás azt az önző és öncélú magatartást, amely egyébként mindenki életét megkeseríti. Mintha mindenkinek szüksége lenne a jó közérzete érdekében arra, hogy találjon valaki megvethetőt, utálhatót, természetesen olyat, aki feltétlen ő alatta helyezkedik el a társadalmi hierarchiában. Aki még nála is gyengébb és még kevésbé képes érdekei érvényesítésére.

A társadalomtudományok eredményei, felismerései, megállapításai is citálhatók lennének, amelyek arról szólnak, hogy ha a közösség tagjai szolidaritást mutatnak egymás iránt, sikeresebbek, eredményesebbek lesznek. De át is ugorhatjuk a racionális érveket, mert erkölcsi kötelesség, a szeretet parancsa is, hogy figyeljünk egymásra, törődjünk egymással és szolgáljunk egymásnak.

Roppant esetleges azonban, hogy a ma felnövekvő generációk találnak-e ehhez hiteles magatartási, viselkedési mintákat, illetve hol találnak? Ennek a kurzusnak az volt a célja, hogy ismereteket adjon a szakkollégistáknak például a szociális ellátás átszervezéséről, a nagy intézmények kitagolásával egyszerre kialakuló támogatott lakhatás szolgáltatásáról, a közösségi ellátás meghonosodásáról. Ugyanakkor azoknak az attitűdöknek a kialakítását is fontosnak tartottuk, melyek az egész közösség életminőségére pozitív hatással vannak.

Társadalmi felelősségvállalás a Nyíregyháza-Kertvárosi Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház fenntartásában működő intézményekben, a fogyatékkal élők otthonában– Élim Evangélikus Szeretetotthon -, illetve az újonnan létrejött támogatott lakhatásban, valamint a perifériára szorultak körében végezhető önkéntes tevékenységek, a hátrányos helyzetű diákok tanulási motivációjának erősítése – ezek voltak a program legfontosabb témái. Az ERSZK-ban kiemelt prioritásként kezeljük önkéntes segítők felkészítését.