Szerveződnek az alumnik

Hatalmas utat kell megtennie a mai Magyarországon annak a fiatalnak, aki romaként diplomás állásra, jobb életminőségre, társadalmi elfogadásra vágyik. Hihetetlenül sok nehézséggel találják szemben magukat, bőven van ok elbizonytalanodásra, megtorpanásra, a cél feladására. Hálózatba szerveződésük lehetővé teszi, hogy példát mutassanak egymásnak, felerősítheti a társadalomnak szóló üzenetet, hogy a roma kisebbség felzárkózását ne problémának, hanem feladatnak lássa. E cél érdekében szervezte meg július 17-19-én Nyíregyházán a Roma Szakkollégiumok Egyesület (RSZE) a Nemzeti Tehetség Program támogatásával az alumni-találkozót. Az RSZE-ben 8 egyházi fenntartású és 3 egyetemi roma szakkollégium tömörül, a támogatásukkal diplomához jutott halmozottan hátrányos helyzetből indult fiatalok száma az elmúlt évtizedben elérte a 400-at szerte az országban. Őket invitálták a hétvégi nyíregyházi szimpóziumra, a Luther Márton Evangélikus Kollégiumba.

A péntek délutáni megnyitón Sörös Iván, a Belügyminisztérium Társadalmi Felzárkózásért Felelős Helyettes Államtitkárságának (TFFÁ) főosztályvezetője köszöntötte a résztvevőket. Emlékeztetett rá, hogy a roma szakkollégiumok 2011-es létrejötte óta további szakpolitikai szolgáltatások sora segíti a nehéz sorsba született fiatalok előre jutását, a TFFÁ azon munkálkodik, hogy ezek – tanodák, gyerekházak, felzárkóztató programok – a Covid ellenére is zavartalanul működjenek. Egymásra támaszkodva, együttműködésben mindig eredményesebbek és hatékonyabbak vagyunk, mint amikor magunkra maradunk a problémáinkkal – érvelt a hálózatosodás mellett.

Wolfhart Pannenberg német teológusra hivatkozva Laborczi Géza, a roma szakkollégiumok ügye iránt kezdettől elhivatott evangélikus lelkész négy feltétel együtt állására hívta fel hallgatósága figyelmét: a személyes elkötelezettségre és a szakmai, tudományos igényességre, valamint az értékek megőrzésére és a dolgok újra fogalmazásának képességére egyszerre van szüksége az embernek integritása megőrzéséhez. Az új típusú szerveződés ideje van, az alumni-szervezet önállósodásának, a csapat megindulásának kell következnie, s ehhez a szervezeti kultúra kialakítása az első lépés.

Az elmúlt évtizedben mintegy 400 fiatal diplomázott a roma szakkollégiumokban. Mint ismeretes 2011-ben a történelmi egyházak négy ilyen intézményt hoztak létre: Miskolcon görögkatolikus, Nyíregyházán evangélikus, Debrecenben református, Budapesten pedig jezsuita fenntartásban. A Keresztény Roma Szakkollégiumok Hálózata azóta jelentősen bővült, Szegeden a katolikusok, Debrecenben a görögkatolikusok, Budapesten a reformátusok, Pécsett az evangélikusok hoztak létre újabb intézményeket, közben az egyetemek is aktivizálódtak Egerben, Kaposváron, Hajdúböszörményben, intézményenként minden évben 25-30 roma hallgatót tudnak segíteni felsőfokú tanulmányaikban. Az első végzősök színrelépésétől kezdve volt törekvés az öregdiákok szerveződésének támogatására, volt olyan tanév, amikor a TFFÁ két alumni-találkozót is kezdeményezett, ám időre volt szükség, hogy maguk az érintettek ráismerjenek az ebben rejlő lehetőségekre – erről Virág Ádám, a 2018-ban alakult Alumni Bizottság legaktívabb tagja beszélt a megnyitón. Az ötletelés megkezdődött, de az a munka még hátra van, hogy miről is kellene szólnia az alumni közösség tevékenységének.

A megnyitót követően ehhez láttak hozzá a fiatalok abban a reményben, hogy majd érkezik az erősítés és valóban odaérnek azok is, akik egyébként bejelentkeztek a szimpózium szervezőinél. A 30-nál több várt résztvevő végül nem érkezett meg a rendezvény végéig sem. Némi csalódottságra adhat okot, hogy néhány szakkollégium egyáltalán nem képviseltette magát, de a jelenlévő mintegy 15 fiatal annál nagyobb odaadással és lelkesedéssel vett részt azon a szervezetfejlesztési tréningen, melyet a Hanns Seidel Alapítvány támogatásával az Explosive Consulting Kft trénerei, Hajós Flóra és Urgyán Csaba tartott. A tervszerű gondolkodás, a döntések és cselekvések sorozatának megalapozása érdekében a küldetés és a célrendszer meghatározása jelentette az első lépést. A jól végzett munka jutalmaként este a Sugalló zenekar moldvai táncházában szórakoztak a résztvevők – természetesen nem véletlen, hogy a zenekar oszlopos tagja is alumni: Uhrin Klára a Zeneakadémián végzett Msc-tanulmányai idején volt az Evangélikus Roma Szakkollégium (ERSZK) tagja.


Az egyéni életutak megismerése, a személyes példák, az elért eredmények tanulságai erősíthetik egymás közt a roma fiatalokat – mutatott rá még a rendezvény elején Molnár Erzsébet evangélikus lelkész, a nyíregyházi ERSZK intézményvezetője, a program házigazdája. Ennek megfelelően szombat délelőtt olyan programok váltották egymást, melyek ezt támasztották alá.
Gulyás Klára már öt diplomával a zsebében az Eszterházy Károly Egyetem állami-, és Nemzeti Kiválóság-ösztöndíjas kulturális antropológia Phd-hallgatója. Sorsában a hajdúböszörményi Lippai Balázs Roma Szakkollégiumnak volt meghatározó jelentősége. Az oda kötődő találkozások és hatások felvillantását követően azokból a kutatási eredményeiből adott ízelítőt, melyeknek egyébként korszakos jelentősége van a hazai cigányság életében, legyen szó a Nemzeti Alaptanterv történelem tantárgyi követelményeinek szükséges változtatásairól a roma jelenlét tudatosítása szempontjából, vagy a női identitás tudományos leírásának fehér foltjairól. A roma értelmiségről szólva rávilágított, hogy vannak köztük művészek, újságírók, illetve szociális munkások, védőnők és tanítók, de feltűnően hiányoznak a magas társadalmi presztízst képviselő orvosok, jogászok. Rámutatott, hogy a szociológiai vizsgálatok eredménye szerint a cigányságból kiemelkedők sorsa szükségszerűen az asszimiláció, így mindig az marad cigány/roma, aki szegény. Az új roma értelmiségnek ezzel szembesülnie kell, s ez felveti a többi (többségi társadalomhoz tartozó) értelmiségivel való kapcsolat keresésének fontosságát.

Oláh Róbert, a Magyarországi Evangélikus Egyház Diakóniai osztályának gazdasági-, illetve Nevelési és Oktatási osztályának felzárkózási referense „Hosszú még az út” címmel összegezte mondandóját. A Szabolcsveresmartról indult fiatalembernek meghatározó élménye volt a napszámos lét kiúttalansága, majd az ERSZK tagjaként, később 4 éven át munkatársaként, közgazdászként gyűjtötte az inspirációt mostani munkájához. Tapasztalata szerint az evangélikus egyház „színvak”, mert úgy érzi, mint szakemberrel, és nem a cigánnyal beszélnek. Lehetőséget kapott az antiszegregációs stratégia kidolgozására, ami lehetővé teszi az evangélikus oktatási intézmények inkluzív pedagógiai gyakorlatának fejlesztését. Úgy látja, számos jó gyakorlat van az evangélikus intézményekben, de most alig tudnak egymásról. Az egyháznak missziója van, de a munkaágak tevékenységét átfogó szakmai programja nincs jelenleg. A Máltai Szeretetszolgálat koordinálásával megvalósuló település-felzárkózási programba az evangélikusok révén, Laborczi Géza áldozatos szervezőmunkája nyomán most bekapcsolódhat Nagycserkesz. Nagyon fontos, hogy itt olyan minta-programot legyünk képesek megvalósítani, aminek tapasztalatai hosszútávra irányt mutatnak az MEE számára.
   – Itt olyan szakértelem van, ami sehol másutt! – mutatott az alumni hallgatóságra végül Oláh Róbert, a különböző szakokon végzett diplomások közös felelősségére és az ebből következő sokrétű feladatra utalva.

Beri Ilona, a debreceni Szent Miklós Görögkatolikus Szakkollégium alumnija, négygyermekes ajaki roma család legkisebb lánya. Szakkollégista létének legnagyobb jelentőségét abban látja, hogy általa önmaga lehetett, s nem feledve saját erőfeszítéseinek fontosságát, minden eredményéért, sikeréért, öröméért az Úrnak ad hálát: minden okkal történik… A népegészségügyi ellenőr azt láttatta hallgatóságával, hogyan lényegült át benne a foglalkozása hivatássá.

Virág Ádám Pro Scientia-aranyéremmel, a legkiválóbb hallgatói karriert jutalmazó akadémiai díjjal fejezte be Msc-tanulmányait, az ERSZK-ból szociális munka-szakon indult gávavencsellői fiatalember a Petőfi Sándor-program ösztöndíjasaként a dél-nyugat erdélyi unitárius szórványegyházközségben végzett szolgálata után kezdett szociológiából Phd-tanulmányokat az ELTE-n. Fordulatokban gazdag és eredményes hallgatói pályájának bemutatását követően, doktori disszertációjának témáját ismertetve a szociális szövetkezetek munkaerőpiacra gyakorolt hatásáról beszélt. A hátrányos helyzetű, periférára szorult roma emberek munkaerőpiaci integrációja szempontjából fontos szervezeti forma jövője, társadalmi hatásai, a működésben tapasztalható érdekviszonyok meghatározóak, ezek tudományos igényű feltárása tehát nagy jelentőségű.

Nagy hatású, katartikus előadással zárult a délelőtt. Arató Miklósné pótanyaként kezdte életét legidősebbként a hétgyermekes nagykállói családban: anyám mindig szült nekem egy kistestvért, hogy legyen kiről gondoskodnom, mostam, főztem, takarítottam – mesélte. Már a saját három gyermekét nevelte, amikor átengedte lelkét az álmodozásnak, egy jobb élet reményének. Ez nem szólt többről, mint külön szobáról a kislányának, és egy hűtőről, amiben mindig van ennivaló! A ládagyári segédmunkás innen nyert erőt, hogy hátrányait ledolgozva, megaláztatásaiból és könnyeiből újabb elszánást gyűjtve, ápolási asszisztensként – etet, mosdat, ágytálaz – megküzdjön az érettségivel, a diplomás ápoló oklevél után pedig, hogy egészségügyi szociális munka Msc-végzettséggel az első roma főnővér lehessen! A Sántha Kálmán Szakkórház gerontopszichiátriai osztályának osztályvezető ápolója mára maga mögött hagyta a sok-sok hátrányos megkülönböztetést, a Semmelweis-díjas, miniszteri oklevéllel elismert szakembernek a transzkulturális ápolás a szakterülete. Úttörő vállalkozás ez is Magyarországon, különösen abból az aspektusból, hogy a hazai ápolástan jelenleg hamarabb figyel a muszlimok, zsidók vagy akár a Jehova tanúinak kulturális sajátosságaira és szükségleteire, mint a legnagyobb hazai kisebbség szokásrendszerére. Ápolókat tanít, személy szerint legalább tíz közeli családtagot segített hozzá a szükséges végzettséghez, de legnagyobb büszkesége kétségkívül a lánya: Arató Andrea eredetileg szülésznőnek tanult nyíregyházi szakkollégistaként, most a SOTE Phd-hallgatója.

Délután folytatódott a szervezetfejlesztési tréning, az alumnik hatalmas munkát végeztek annak érdekében, hogy teljes konszenzusra jutva megfogalmazzák az öregdiák-szervezet küldetését. „Elkötelezettek vagyunk az iránt, hogy olyan végzett roma szakkollégiumi hallgatókból álló közösséget működtessünk, amely szerepet vállal a társadalmi egyenlőtlenségeket fenntartó előítéletek csökkentésében. Missziónk, olyan összetartó közösség építése, melynek tagjai folyamatos kapcsolattartással, mentorálással segítséget nyújtanak egymásnak és a szakkollégistáknak céljaik elérésében.” Az alapértékek, a pontos célrendszer és a hozzárendelt eszközök meghatározását szeptemberre tolták a résztvevők, abban a reményben, hogy a most elköteleződött alumnik megerősítést és további aktivistákat kapnak a munkához, hogy aztán a gyakorlati megvalósításhoz is hozzáláthassanak. Este a – főleg a jezsuita szakkollégiumhoz kötődő – diplomás roma származású fiatalokból álló, magyar és cigány komoly-, illetve világzenei műveket repertoárján tartó Gypsy Soloists adott csodálatos koncertet.


Vasárnap délelőtt tanulmányútra indultak a szimpózium résztvevői. Nagycserkeszen, a helyszínen ismerkedtek a település-felzárkózási program terveivel. A július 1-én indult projektről egyelőre valóban csak jövő időben lehet beszélni, de a templom-iskola-óvoda-pedagóguslakásból kialakítandó majdani Jelenlétpont négyszögében, az út mellett megálló kis társaság képet nyerhetett a jövőről. Laborczi Géza betekintést nyújtott Nagycserkesz múltjába, a sajátos szerkezetű település sajátos életformájának válságából következő problémákba. A „Fogantatástól a foglalkoztatásig” mottóval kidolgozott központi program helyi elemeiről pedig a nagycserkeszi projekt vezetésével megbízott, ugyancsak nyíregyházi alumni, a szociális munka és közgazdász diplomával rendelkező Jéri János beszélt, akit kicsivel később a templomban, a gyülekezetnek is bemutatott Laborczi Géza az istentisztelet előtt. A helyzethez igazodva az igehirdetés szolgálatát ezen a vasárnapon Molnár Erzsébet, az ERSZK intézményvezetője látta el, a Zsolt8. 5-6 alapján egyszerre fogalmazva meg a Szentírás üzenetét a helyi testvéreknek és a vendégeknek is.

Az alumni-találkozó a nyíregyházi szegregátumok tanulmányozásával zárult. A Huszár-telepi Sója Miklós Görögkatolikus Általános Iskolában Szilágyi Tiborné és Vincze Sándor igazgatók ismertették azokat az erőfeszítéseket, melyeket a mélyszegénységben élő megyeszékhelyi emberek helyzetének jobbra fordításáért tesz a görögkatolikus egyház. A 2013-ban elkezdett területi és társadalmi reintegrációs program a sokféle nehézség és buktató dacára a folyamatos bizalomépítés révén halad előre, az itt dolgozó szakemberek a hatalmas kulturális hátrány ledolgozásáért fáradoznak. Az előítéletekbe ütköző, sokféle bántást elszenvedő emberek megértésére törekszenek, s az a céljuk, hogy tartást adjanak a több mint 2000 lelket számláló, sokféle szempontból megosztott roma közösségnek. Mint megtudtuk, ezt most tetézi, hogy a város másik roma szegregátumának felszámolása a Keleti-telepi lakók beköltöztetését jelenti.

A jellemzően kistelepülésekről származó roma fiataloknak sok új ismeretet adott a városi gettók megismerése, s legyenek is bármilyen szakma vagy hivatás képviselői, a rájuk váró sokféle feladat miatt tisztában kell lenniük a hazai legnagyobb kisebbség helyzetével.
 

nyiregyhaza.hu

szon.hu

Egyetlen valódi szakmai hétvégét tudtunk megszervezni ebben a szemeszterben, februárban. Már a márciusra tervezett programot is törölte a járványveszély, érthető hát az a felfokozott türelmetlenség, amivel az ERSZK tagjai várták az újbóli találkozás lehetőségét. Mivel az egyetemeken még érvényben vannak a szigorú korlátozások, a helyzethez igazítva Bodrogkeresztúrra, a Betlehem Pihenőházba szerveztünk tanévzáróval egybekötött közösségi programot június 19-22. között.

A helyzethez igazítva március második felétől online-szakkollégistákká változtak az ERSZK tagjai, de amint lehetővé vált a személyes találkozás lehetősége, lelkesen jelentkeztek be a bodrogkeresztúri rendezvényünkre. A vizsgák teljesítését, a szemeszter lezárását követően ugyan sokaknak keletkeztek más irányú kötelezettségeik – munka, szakmai gyakorlat –, aki csak tehette, jött. Volt, aki később érkezett, más hamarabb távozott, akadt, aki közben kicsit elment, de visszajött – az azonban érzékelhető volt, hogy a szakkollégisták minden nehézséget – lerobbanó autók, családi elvárások, munkahelyi kötöttségek – elhárítva keresték a módját a találkozásnak, a közösséggel való együttlétnek. Csodás napokat töltöttünk együtt!

Pénteken ebéddel kezdődött a program, majd az egész délutánt játékkal töltöttük. Bevezetésként semmi más célt nem tűztünk magunk elé, mint hogy végre újra élvezhessék egymás társaságát, közelségét a szakkollégisták. A Beri Karcsi – ex-szakkolis munkatársunk – által szervezett műanyag-poharas, pingponglabdás partyjátékok egyszerre hozták a versengés izgalmát és a vidámságot a csapatokba szerveződött fiatalok számára. Csak a vacsora után komolyodtunk meg, amikor Laborczi Géza evangélikus lelkész, az igazgatótanács elnöke köré gyűltünk. Elmélyült, súlyos, de léleksimogató beszélgetés részesei lehettünk, amely ismét közel hozott egymáshoz bennünket, miközben ki-ki leszűrhette az önmaga számára fontos következtetéseket.

Szombaton útra keltünk. Autóbuszos kirándulásunk első állomása még szakadó esőben Mádon a zsinagóga és a rabbiház volt. A zsidó kultúra és hitvilág tanulmányozása után Vizsoly következett, ahol pedig az első, Károlyi Gáspár által fordított magyar nyelvű Biblia előállítását, a Gutenberg-galaxis hazai nyitányát bemutató kiállítást és az Árpád-házi időkből fennmaradt műemléktemplomot tekintettük meg. A kultúrtörténeti barangolás után – mivel az időjárás végre kegyeibe fogadta csapatunkat – hagytuk, hogy a természeti szépségek hassanak ránk: Háromhuta térségében a buszt előre engedve bevállaltunk mintegy 3,5 km gyaloglást! Este a Naár-pincészet borkóstolója kényeztette a szakkollégistákat, Tokaj-Hegyalja borkultúrájának bemutatása egyúttal bevezetés volt a kulturált borfogyasztásba is…

Vasárnap rövid áhítatot követően családias tanévzárót tartottunk. Molnár Erzsébet intézményvezető értékelte a mögöttünk hagyott időszakot, majd az ajándékok átadása következett és egyúttal megünnepeltük azokat a szakkollégistákat, akik eredményes záróvizsgát tettek: tanító lett Balázs Dávid és Balogh Roland, diplomás ápoló Lakatos Magdolna; korábbi társaink közül pedig sikeres államvizsgát tett Horváth Péter mentőtiszt, Lakatos István szociálpedagógus. Itt is szeretettel gratulálunk! Aztán „kincskeresésre” indultunk! Ismét csapatokba szerveződve, rendkívüli leleményről bizonyságot téve, különböző módon jutottak a híres bodrogkeresztúri kilátóhoz a fiatalok, s ki-ki meg is kapta fent a maga „kincsét”. Délután dr. Bojti István családterapeuta, az emberi kapcsolatok szakértője volt a vendégünk. Izgalmas foglalkozást vezetett, melynek végső tanulsága, hogy életünk során kizárólag az fontos, hogy feltegyük önmagunk számára a helyes kérdéseket. A válasszal már megbirkózunk, de a kérdéseket nem úszhatjuk meg, ha tudatos életvezetésre vágyunk… Közben jöttek-mentek a felhők felettünk, s a végére kiderült! Hangulatos grillezéssel zártuk utolsó együttlétünket a 2019/20-as tanévben.

Már közreadtuk a következő tanévre szóló felvételi felhívásunkat, találkozunk augusztus végén a bevonótáborban. Úgy búcsúztunk tehát, hogy viszontlátásra!

Ismét búcsúzunk és ismét új tagoknak örülünk! 
Három kiválóságunk befejezte Bsc-tanulmányait, sikeres záróvizsgát tett és a napokban átvette oklevelét. A szakkollégiumok sajátossága, hogy a különböző szakokon és évfolyamokon tanuló fiatalok akár keresztfélévben is tanulmányaik végére érhetnek: a januári államvizsgák nálunk is többeket mérföldkőhöz juttattak.

Érzékeny veszteség, hogy tanulmányai végére ért Farkas Krisztina, aki a Debreceni Egyetem Egészségügyi Karán egészségügyi szervező végzettséget szerzett. Efölötti örömünkbe, büszkeségünkbe azért keveredik némi szomorúság, mert az egyik legmegbízhatóbb közösségi emberünktől búcsúzunk. Nem Ő volt a legharsányabb, legpörgősebb diákunk, de mindig, mindenben számíthatott rá a csapat! Ahogyan a közösségi munkában fegyelmezettnek és szorgalmasnak mutatkozott, úgy a tanulásban is: jeles diplomáján kívül kiváló német- és angoltudással lép ki közülünk.

Jeles diplomával búcsúzik Katócs Gábor is. A Nyíregyházi Egyetem szociálpedagógia szakán nem is nagyon szerzett más jegyet, szinte csak ötöseket – ám nem csupán szorgalmával, kiváló tanulmányi eredményével, hanem derűjével, életigenlésével, kitartásával is tanította társait a szakkollégiumban. Köztünk élő példája újra és újra szembesített, hogy a legnagyobb hátrányokat, akadályokat és nehézségeket is képes legyűrni az, aki hajlandó erőfeszítéseket tenni a céljaiért. Tanultunk tőle, általa – adni, elfogadni.

Varga Ákos, ugyancsak szociálpedagógián szerzett diplomát. Aktivitásával, kezdeményező fellépésével hamar központi szerepben találta magát, a szakkollégium tagsága 2018-ban és 2019-ben is a diákönkormányzat elnökének választotta. Diákvezetőként kezdeményezője volt, hogy a még hátrányosabb helyzetben lévők megsegítésére adománygyűjtésbe kezdjenek a szakkollégisták, irányításával már két karácsony előtt szerveztünk szeretetakciót. Az ERSZK önkénteseként került kapcsolatba az ibrányi Iránytű Tanodával, majd egyéni munkába kezdett a tanodásokkal, versenytáncos előképzettsége révén táncoktatóként működött, illetve központi szerepet vállalt fő szervezőként az ibrányi Országos Tanoda Olimpia lebonyolításában. Tanulmányai alatt a Snétberger köpontban animáorként, mentorként dolgozott. 2019-ben elnyerte a Vásáry Tamás-ösztöndíjat tovább öregbítve az Evangélikus Roma Szakkollégium hírnevét.

Szeretettel búcsúztatjuk a végzetteket, sok sikert és jó szerencsét kívánunk a friss diplomásoknak és örülünk az új szakkollégistáknak!

A második szemeszterre kiírt felvételi eljárás lefolytatásával hat új tagja lett a közösségnek, felhívásunkra a Nyíregyházi Egyetem és a Debreceni Egyetem nyíregyházi Egészségügyi Karáról is jelentkeztek, az újak között tanító, tanár, turizmus-vendéglátás, gazdaság-menedzsment szakos, illetve védőnő, mentőtiszt-hallgató is van. Így jelenleg 19-en az NYE-n, 11-en a DE-n folytatják tanulmányaikat, míg egy hittanárnak készülő szakkollégistánk a Szent Atanáz Hittudományi Főiskola hallgatója. A névsor ebben a félévben 31-re bővült.

Tekintve, hogy befejezte az egyetemet a korábbi HÖK-elnök, új választást tartottunk. A II. szemesztertől Orgován Vivien, a DE Neveléstudomány Msc-n tanuló hallgatója képviseli a szakkollégistákat.

 

Mintegy 70 mappába rendezett több ezer fotó örökítette meg a mögöttünk maradt tanévet – de ez bizonyosan nem a teljesség. Számos olyan programja, rendezvénye volt idén is a szakkollégiumnak, amiről lemaradt a kamera… Az egész tanév programjának felsorolása messze szétfeszítené a kereteket. Harminc egyetemistát segítettünk ebben a tanévben közelebb kerülni a céljaihoz, két felsőfokú és három középfokú nyelvvizsga, öt diploma (+ egy alumni) a mérleg.

 

A harminc hátrányos helyzetű, többségében roma származású hallgató négy különböző egyetem – a Nyíregyházi Egyetem, a Debreceni Egyetem, a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudmányi Főiskola és az Óbudai Egyetem – karain, szakjain és évfolyamain végzi felsőfokú tanulmányait, első évfolyamtól a végzősökig összesen 17 különböző szakirányt képviselnek. Tanulmányaik sikerességét a szakkollégium tutorok alkalmazásával segíti: minden szakkollégista személyes támogatására felkérünk egy-egy egyetemi oktatót. A fiatalok egyéni problémáinak leküzdésében, személyiségfejlődésük egyengetésében, a közösségbe való beilleszkedésben a mentorok működnek közre.

Havonta szerveztünk szakmai műhelymunkát, az előadások, workshopok, tréningek, csoportmunkák a szakkollégium működési rendjében meghatározott – közismereti, roma-magyar kettős identitás és spirituális – modul valamelyikébe illeszkedett. A kötelező programokon való részvételen túl ösztönöztük a fiatalok önkéntes munkáját, a társadalmilag hasznos tevékenységekbe való bekapcsolódást. Elősegítettük a fiatalok közösségi aktivitását, kulturális, művészeti élményekhez segítettük őket, ápoltuk és elmélyítettük az együttműködést a partnerszervezetekkel: a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat többi intézménye mellett az egyetemi szakkollégiumokkal, civil szervezetekkel. Erre a tanévre is számos feledhetetlen élmény, kirándulás, közös program jutott.

Az elvégzett munka leltározásáról az idei tanévzárón viszonylag kevesebb értékelő szó esett: a június közepén megtartott programon ezúttal inkább végzős hallgatóink előtt nyitottunk teret, hogy felmutassuk példájukat az alsóbb évfolyamokon tanulóknak és osztozzunk a tanulmányokat záró örömükben, sikerélményükben.

Balogh Jennifer az NYE tanító, Beri Károly testnevelés-földrajz szakos tanár szakon, valamint Kiss Levente DE szociológia Bsc-szakon diplomázó hallgatónk mutatta be szakdolgozatát, önálló kutatását a társaknak. Befejezte tanulmányait és diplomát kap a tanév végén Orgován Vivien csecsemő- és kisgyermeknevelő szakon, valamint Rézműves Norbert szociális munka-szakon (folytatva tovább hittanári-nevelőtanári tanulmányait a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola 4. évfolyamán). Körünkben volt és beszámolt nemrég átvett Szabad-díjáról egyébként Farkas Norbert is, akinek már korábban megszűnt az aktív hallgatói jogviszonya és így szakkollégiumi tagsága, de a nyelvvizsga megszerzését követően sikeres záróvizsgával ő is most ért a Bsc-tanulmányai végére. Vele együtt egyébként hárman folytatják mester-képzésben egyetemi tanulmányaikat az Evangélikus Roma Szakkollégiumból a következő tanévben.

A tanévzáró áhítatot az igazgatótanács elnöke, Laborczi Géza tartotta. Megtisztelte ünnepségünket jelenlétével dr. Szakács Ferenc Sándor, a Belügyminisztérium Társadalmi Felzárkózásért Felelős Helyettes Államtitkárságának egyházi és civil ügyekért felelős koordinátora. Az intézményvezető, Molnár Erzsébet könyvjutalmakkal, oklevelekkel köszönte meg az éves munkát és elbúcsúztattuk az idei YAGM-önkénteseinket: Tabitha Brooke Sandersont és Tony Yangot, akik 10 hónap szolgálat után térnek vissza az Amerikai Egyesült Államokba. Taby gyönyörű kézimunkába hímzett ERSZK-logót hagy emlékül számunkra!

A programot a bogrács körül zártuk kötetlen együttléttel a kertvárosi gyülekezeti központ udvarán.

Az ERSZK közössége továbbra is fontosnak tartja, hogy középiskolásokkal találkozhassunk. Meggyőződésünk, hogy csak a tanuláson keresztül visz az út a felemelkedéshez, és ezt a szakkollégistáink tudják a legmeggyőzőbben kifejteni. Másrészt, a szigorodó felsőoktatási felvételi követelmények tudatában, időben kell gondoskodnunk intézményünk hallgatói utánpótlásáról. November végén – december elején két középiskolába is ellátogattunk.

Elolvasom