Hüse Lajos és Kerülő Judit szerkesztésében jelent meg az a Roma-társadalomismereti Szöveggyűjtemény, mely a nyíregyházi Evangélikus Roma Szakkollégium kiadásában, az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával egy TÁMOP – projekt keretében valósult meg.


„Krisztus a mi békességünk, aki a két nemzetséget eggyé tette, és az ő testében lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést.” – idézi az előszóban a könyv egyik szerkesztője, Hüse Lajos azt az igét, amellyel Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház Északi Egyházkerületének püspöke megnyitotta az Evangélikus Roma Szakkollégiumot 2011 őszén. Ugyanis a kötet nem kis részben éppen a falakról szól. Az egyes tanulmányok hasonló kérdéseket feszegetnek, és olykor csupán további kérdéseket hagynak maguk után, olykor válaszokat is. Megnyugtató, semleges, vagy épp dühítő válaszokat.
A szöveggyűjtemény nem regény. Egyáltalán nem elvárás tehát, hogy az elejétől a végéig folyamatosan kell olvasni, hogy értelmes legyen vagy, hogy kirajzolódjon valamiféle mondanivaló. A szöveggyűjteményben – ahogy az elnevezésből könnyedén kikövetkeztetjük – egymástól független írásművek szerepelnek, mind megáll magában. Hogy mit, mennyit adnak hozzá egymáshoz, mennyiben árnyalják, gazdagítják az egyes tanulmányok a többit, illetve így együtt a világról alkotott képünket, nem függ az olvasás sorrendjétől. Ha egy szociálpedagógia- vagy szociális munka-szakon tanuló hallgató veszi kézbe a könyvet, valahol a közepén, mondjuk a befogadás/kirekesztés témakörnél kezdi az olvasást. Egy leendő tanár, tanító szakos alighanem a cigány mesékről szóló résztől lesz lelkes. A védőnőnek, szülésznőnek, ápolónak tanulók „A cigány népesség egészségi állapotának összetevői Észak-kelet – Magyarországon” címnél ütik fel az egyébként hihetetlenül szerény megjelenésű, teljes mértékben dísztelen könyvet. Semmi kétség, tankönyv-szerűen puritán, hisz oktatási segédletnek szánták megalkotói. Abból ugyanis manapság nagy hiány van a felsőoktatásban, úgy általában is. Roma-társadalomismeret dolgában meg különösen, mert hisz kit érdekel…?
Kit érdekel az a szörnyű társadalmi valóság, ami akkor tárul elénk, ha különös módon mégis azzal a szándékkal vesszük kézbe, ahogyan könyvet szoktunk: elolvassuk az elejétől a végéig.
Cigány mese, cigánymese-gyűjtés, cigány mesemondás – Jenei Teréz (az Evangélikus Roma Szakkollégium romológiatanára) eredetileg PhD-értekezésnek szánt tanulmánya egészen ártalmatlannak tűnik az avatatlan számára, míg rá nem ébred, mennyire másról van itt szó, mint általában a magyar népmesékről szólva. Mert szerintem drámai erejű felismerésre vezet az az információ, miszerint a legnagyobb mesemondóként, a tudomány számára pedig adatközlőként jegyzett Rostás Mihály vagy épp Ámi Lajos az ötvenes években Mátészalkától Budapestig, a feketevonaton is mesélték ezeket – nyilvánvalóan férfi társaiknak! A mese mennyire másként működik a tanulatlan, gyakran írástudatlan emberek között, mint a középosztálybeli gyerekszobákban, vonhatjuk le máris a józan következtetést, amint magunkhoz tértünk, ám aztán rábukkanunk arra a mesebeli mondatra, ami tényleg egészen közel visz a roma-társadalomismerethez: „De azért a hátsó padba ültette. Hogy ne tanuljon, amiért ördög. De tanítani csak kellett, hogy tanítsa.” A Szépvirág című mese dörgöli bele az orrunkat abba a nagy büdös magyar valóságba, ami annyira mélyen érinti a köztünk élő cigányokat, hogy már a meséjükbe is beleszövik: a cigánygyerekek helye rendre az utolsó padban van az iskolában!
Vagy vegyük a kirekesztés/befogadás jelenségét, melyet több dolgozat is körülír.„ A társadalmi egyenlőtlenséget számos tényező hozza létre, majd tartja fenn, többnyire generációkon keresztül. Az egyenlőtlenségből bizonyos társadalmi rétegeknek, szereplőknek konkrét hasznuk származik, vagy előnyösebb pozíciókba jutnak a társadalmi-gazdasági versenyben, ezért érdekük fűződik az egyenlőtlenségi rendszerek fenntartásához.” – írja Hüse Lajos A kirekesztés diskurzusa című tanulmányában, majd később így folytatja: „ Amennyiben a valamekkora hatalommal rendelkező társadalmi rétegek tartósan fenntartják az alsóbb rétegekkel szembeni kirekesztő magatartásukat (pl. a jellemzően a középosztály által uralt közoktatás révén), úgy olyan helyzetet tudnak konzerválni, amelyben a társadalom egy jelentős rétegével nem kell versenyezniük a jobb munkahelyekért – vagy egyáltalán „a” munkahelyekért.”Nos, az ilyen mondatokat nem lehet úgy olvasni, mintha a jelenséghez semmi közünk nem lenne. Vagy hát lehet, de semmiképp sem helyes. Ennek a társasjátéknak ugyanis mind résztvevői vagyunk. Egyszerre előidézői, haszonélvezői és kárvallottjai. A könyv egy másik pontján Kerülő Judit emlékeztet az igen fontos szociálpszichológiai felismerésre ezzel kapcsolatban: az előítéletek kialakulása mögött a társadalmi egyenlőtlenségek húzódnak meg. A jobb helyzetű többség a hátrányos helyzetű csoportokat olyan rossz tulajdonságokkal ruházza fel, amelyek igazolják a helyzetüket. Hogy a legkézenfekvőbb előítéleteket idézzük: lusták, piszkosak, nem igyekeznek eléggé és erős hajlamuk van a „bűnözésre”. A helyzet azonban az, hogy különböző társadalmakban különböző csoportok helyezkednek el alul, de a róluk alkotott előítéletek tartalma nagyon is hasonló. Az előítéletnek a funkcióját kell nézni ugyanis – s az nem más, mint önigazolás a többség számára: csak azt kapják, amit megérdemelnek…
Valóban? A magyar lakosság születéskor várható élettartama jelentősen elmarad az európai átlagtól. A roma embereké pedig a magyar átlagtól. Sok tényező együtthatása befolyásolja az eredményt, a biológiai faktorok, öröklött tényezők mellett az életmódbeli, a társadalmi, gazdasági viszonyok is, de mindez két elemre egyszerűsíthető: a szegénységre és a nemre. A romák egészségi állapotát kutatva Fónai Mihály és Pénzes Marianna megállapítása az, hogy az egészségi állapot-mentális állapot egyszerre következménye a sokdimenziós kirekesztődésnek, és egyszerre a mutatója ennek a helyzetnek. Végül pedig a következő megállapításra jutnak: „…Ebből az következik, hogy a romák egészségi állapotát jelentős mértékben befolyásoló szegénység, kirekesztettség és diszkrimináció a hazai „megoldási módok” ismert terápiájával oldható, azaz az iskolai végzettség jelentős emelésével, ami középtávon javíthatja a romák munkaerő-piaci pozícióit, ezáltal növelheti jövedelmüket.”
Ha a közéletben nem lenne éppen erős késztetés a bűnbakképzésben igen hatékony rasszizmusra, könnyebb lenne észrevenni, hogy Magyarországon már régen nem csak a cigányok nagyon szegények. S ha van szőke, kékszemű éhező gyermek, könnyebben nyílik meg nem csak a szív, de az értelem is annak elfogadására, hogy ha egyszer nincs munka és emiatt tartósan nem jut elég jövedelemhez a család, az pont azon az úton indítja el a középosztálytól leszakadókat, amin a romák már régóta járnak. Ez az út reménytelenségbe, kilátástalanságba visz, és szinte szükségszerűen hívja elő mindazt, amit a társadalom többségi része devianciának minősít, ám konokul nem hajlandó észrevenni, hogy nem a bőrszíntől van.
De térjünk vissza a megoldásként kínált recepthez: az oktatás fontosságához. S hogy mindezt egy oktatási segédlet, egy szöveggyűjtemény megjelenésének apropóján mondjuk. A szerkesztők, dr. Hüse Lajos, a Debreceni Egyetem OEC Egészségügyi Kar főiskolai adjunktusa és dr. Kerülő Judit, a Nyíregyházi Főiskola Társadalom és Kultúratudományi Intézetének igazgatója, főiskolai tanár már csak azért is nehéz munkát végzett, mert a kötetbe beválogatott tanulmányokat szerzőik nem ide szánva, nem az Evangélikus Roma Szakkollégium projektjének felkérésére írták eredetileg. Ideválogatva, egymás mellé szerkesztve azonban sokat tehetnek annak a pusztító előítéletnek a megváltoztatásáért, amely már önmagában is óriási probléma. Azok az ismeretek, amelyeket a hazai társadalomtudomány feltárt, orvosolhatják a mindennapjainkat mérgező folyamatokat, már ha teret nyerhetnek a gondolkodásunkban.
Az Evangélikus Roma Szakkollégium mai és jövőbeni hallgatói is minden bizonnyal haszonnal forgatják ezt a kötetet, mert más dolog megélni-elszenvedni a diszkriminációt és más megérteni, tudományos igénnyel feltárni és megismerve megtanulni azt. Aligha spórolhatják meg ugyanis felsőfokú tanulmányaik során, az értelmiségivé válás folyamatában azt a fájdalmas mozzanatot, hogy a legfontosabb kérdéseket önmagukra vonatkoztatva is megvizsgálják, megválaszolják. Hiába lobogtatják azonban végül a diplomájukat. Ahogyan a dolgaink állnak, az biztos kevés lesz az előítéletekből emelt fal lebontására, ha a többségi társadalom hozzá nem kezd végre a munka rá eső részének elvégzéséhez.
A könyv hátsó borítója teljesen fehér. Mondhatni, a kötet elolvasása után jöhet a tiszta lap…http://www.bagg.hu/nytv/0528_hianypotlo_romaknak.mpg
Veszprémi Erzsébet