A romaügy túl fontos ahhoz, hogy rábízzák a cigányokra? A volt kisebbségi ombudsman szerint ideje lenne szakítani ezzel a szemlélettel.
Már beengedik ezeket is?” (Roma kutatókból alakult tudományos műhely)
Minden jel arra utal, hogy a cigány elitnek, ha létezik egyáltalán, rá kell ébrednie: nem számíthat az évtizedeken át várt támogatásra és segítségre, de még szolidaritásra se nagyon. Ott tartunk, hogy saját erőből kell valamit csinálni, más esély nincs – ezt Kállai Ernő társadalomkutató, volt kisebbségi ombudsman nyilatkozta tavaly nyáron a Népszabadságnak.

Beszélt arról is, hogy valamiféle műhelybe szeretné szervezni azokat a roma fiatalokat, akik már tudományos fokozattal rendelkeznek vagy annak megszerzése előtt állnak. Ettől még sehol nem lesz olcsóbb a kenyér. Az viszont biztos – mondta –, hogy a vezető értelmiségiek szellemi muníciója nélkülözhetetlen a roma közösségfejlesztés, a roma mozgalom és a politikai érdekérvényesítés megteremtéséhez

Jelentjük: a terv valóra vált, megalakult az a bizonyos műhely, a Kritikai Roma Tanulmányok Kutatócsoport. A debütáló rendezvényt az Országház utcában, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontjában tartották. Kállai Ernő valamire nagyon ráérzett. Amikor szétküldték a meghívót a bemutatkozó konferenciára, olyan sokan jeleztek vissza, hogy gyorsan másik, nagyobb termet kerestek.

Aztán a nagyobb terem is kicsinek bizonyult. A pótszékek is megteltek, az asztalokon is ültek. Amikor már úgy látszott, hogy totálisan telt ház van, befutott tizenöt-húsz újabb érdeklődő. Nemcsak az előadók voltak cigányok, hanem a közönség túlnyomó többsége is.
Kállai felidézte, hogy valamikor a kétezres évek első felében a Roma Évtized Program nyitórendezvényének egy elegáns Duna-parti szálloda adott otthont. A cigányság volt a téma, de romák csak elvétve kaptak felszólalási lehetőséget. Jó néhányan azért odamentek, legalább hallgatónak. A ruhatáros néni megdöbbent: „Már beengedik ezeket is?!” A történet annak illusztrálására szolgált, milyen fontos lépés a „roma identitású” kutatók műhelyének megalakulása. A tudomány élmezőnyében a kelleténél kevesebben vannak a cigányok, de azért „alakulgat már” a helyzet.

A romaügy túl fontos ahhoz, hogy rábízzák a cigányokra? A volt kisebbségi ombudsman szerint ideje lenne szakítani ezzel a szemlélettel. Amiből nem következik, hogy bárkit is ki akar rekeszteni. Sosem gondolta, hogy csak madárból lehet ornitológus. A 2008-ban elhunyt iskolateremtő szociológust, Kemény Istvánt név szerint is említve köszönetet mondott azoknak, akik nem cigányként sokat tettek (és tesznek) a magyarországi cigányságért.
A kutatócsoport – vállalása szerint – lehetőséget kíván teremteni a magyarországi roma közösségek társadalmi sorskérdéseinek „tudományterületeken átívelő” megvitatására. Az elkövetkező fél évben hat tudományos fórumot szerveznek. „A cigányok múltját mások írták, a jelenét is mások írják, a jövőjét is mások tervezik. Ha jönnek azok a bizonyos fiatal cigány értelmiségiek, és ők foglalkoznak majd ezzel a kérdéssel, akkor valószínűleg előállnak a saját olvasatukkal” – idézzük ismét Kállai tavaly nyári interjúját.

A mostani konferencián egyebek mellett a romák médiareprezentációjáról, a gyűlölet-bűncselekményekről, a roma diplomások életútjáról és a beás nyelv megőrzésének lehetőségeiről szóltak az előadások. Orsós Julianna viszont egészen másfajta témát választott: a ius soli és ius sanguinis (vérségi, illetve területi alapon szerzett állampolgárság) a késő középkori Német–római Császárság zsidóságának esetében. Az előadás Kállai Ernő szerint arra példa, hogy a roma kutatóknak sem feltétlenül csak saját népük életével és boldogulásával kell foglalkozniuk. (Cz. G)

http://nol.hu/belfold/maskent-egyenlok-1514599