Egerben, a női börtönben ért véget a Passió bemutató-sorozata április végén.
Mint arról beszámoltunk, Húsvétra készülve vittünk színre a szenvedéstörténetet, a Nagyhéten két nyíregyházi gyülekezetben szolgáltunk az előadással. Ezt követően tértünk vissza a Nemzetközi Roma Napra időzítve Tiszalökre: a már hagyományosnak tekinthető börtönmissziói alkalomnak az Evangélikus Roma Szakkollégium tagjai is évente megjelenő résztvevői.
Az egri látogatás egy új találkozás eredménye. Az „Add a kezed” Közhasznú Egyesület börtön-projektjének záró-konferenciáján kerültünk kapcsolatba a hevesi megyeszékhely BV-intézményének parancsnokával, aki örömmel adott teret kezdeményezésünknek.
Az egri börtönben tett látogatás sok szempontból is különleges volt. (Beleértve a bebocsátás előtti városközponti sétát, Bazilika látogatást is, a közös fagylaltozásról már nem is beszélve!)
A múlt század elején, Eger belvárosában emelt létesítmény mást sugároz, mint a pár éve, zöldmezős beruházásként, a legkorszerűbb megoldásokkal épült tiszalöki börtön. Jelentős eltérés következik abból is, ha a Passiót egy programsorozat részeként mutatjuk be, mintha kizárólag a mi kis csapatunk megjelenése adja a „műsort”.
S ma már tudjuk, mennyire érzékeny befogadók azok a fogvatartott nők, akik a cellájukból magukkal hozott, sorba rendezett stokikon kuporogva türelmesen várták a bebocsátásunkat. Erről persze csak a könnyes szemek meséltek nekünk… Megrendítő volt, ahogy a lovári Miatyánkot együtt suttogták a Jézust megszemélyesítő Balázs Dáviddal, és együtt énekelték a dicsőítéseket Lakatos Pistivel…
Egy ideig nem feledjük egymást…