MÁRCIUS

A félév egyik legértékesebb hónapja – hisz az egyetemen sínre kerültek az új tárgyak, az új tanárok dolgai, de szorgalmi időszakban még semmi rendkívüli, épp csak valamicske beadandó, már ha… –, sok energiát tudnak ilyenkor a szakkolis-életbe tolni a fiatalok… Máskor. De a távoktatás, a karantén, a Covid-járvány harmadik hullámának elrettentő hírei lefojtanak minden aktivitást. Képernyők előtt zajlik az életünk, fékezett habzással. Már hozzászoktunk, de nemigen szerettük meg, inkább alkalmazkodunk. Online bibliaóra, online kommunikáció, online angol, online szakmai műhelymunka, online önkéntesség… És a virtuális térbe került a 10 évvel ezelőtt megalapított Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat jubileumi eseménysora is.

A hónap szakmai műhelymunkájának vendége Lankó József alsószentmártoni katolikus plébános volt, akiről már sok izgalmas, különleges dolgot hallottunk a pécsi testvérintézmény tagjaitól. A pécsi szakkollégisták előszeretettel végeznek ugyanis önkéntes munkát Lankó atya, vagy ahogyan ő szereti a megszólítást, Józsi diakóniai intézményeiben. Az alsószentmártoni központtal tevékenykedő Szent Márton Caritas Alapítvány számos intézményt tart fenn: Alsószentmártonban tanodát, Oldon és Siklósnagyfalun közösségi házat, Drávaszabolcson, Kémesen és Kovácshidán játszóházat működtetnek, de évtizedes múltja van a népkonyhának is. Azaz, a Gondviselés konyhájának, ami eredetileg egyházmegyei támogatással a paplakon indult, s a 20 adagos szükségletből gyorsan lett 90…

1980-ban szentelte pappá a pécsi püspök, de már az ezt megelőző nyáron végigmotorozta az egyházmegyét, hogy lássa, hol van nagy szükség káplánra. Lankó József végül Siklóson kezdte meg szolgálatát, ahol az idős plébánost segítve a város mellett kilenc – többségében rendkívül hátrányos helyzetű – falu lelkipásztori szolgálatát is ellátta. Hét évnyi kápláni szolgálat után 1987-ben a nagyharsányi plébániára helyezték, majd 1989 augusztusában végleg a horvát határtól három kilométerre fekvő, 1200 lélekszámú, romák lakta Alsószentmártonba költözhetett. Tekintettel arra, hogy a nyolcvanas évek második felétől a hazai és az európai cigány pasztorációs mozgalom egyik előmozdítója lett, 1990 júniusában Mayer Mihály püspök kinevezte az egyházmegye cigányokért felelős lelkészévé.

Mint együttlétünkkor mesélte, nagy igyekezettel, de kevés tudással látott munkához a cigányok között – tanácsot is kért a hodászi munkában akkor már igen elmélyült Sólya Miklóstól. „Ha van irgalmas, jó szíved, akkor az megmondja, mit kell csinálnod, ha nincs, akkor nem tudok neked tanácsot adni” – jött a válasz.
      – A másik ilyen fontos segítőm André Barthelemy, egy francia pap, akit Jóska néven ismertek a cigányok Magyarországon. Ő járt Csatkára, a cigányok búcsújáró helyére, ott ismerkedtem meg vele. Mikor meglátogatott, fiatal papként feltettem neki azt a nagy kérdést, hogy merre vezessem a cigányokat? Erre ő azt mondta, ne vezessél te senkit sehova, legyél ott, figyeljél, és ha tudsz valakinek segíteni, akkor segítsél – nyilatkozta erről a SZEMlélek blogon Szőke Tibornak még 2019-ben.
Velünk való találkozásakor sem feledkezett meg másik meghatározó segítőjéről, Lothar Weissről, akit egy nemzetközi találkozón ismert meg, s akinek révén komoly német adományokban részesült a baranyai cigánymissziós munkában.
     – Nyári táborokat szervezett, amikben voltak német középosztálybeli cserkészgyerekek, román árvaházi gyerekek, balkáni menekült cigányok és a mi cigány gyerekeink. Azt mondta, hogy „lehetőséget kell adnunk a fiataloknak, hogy megismerjék egymást. Hogy kapcsolatok, barátságok szövődjenek: ha megismerik egymás kultúráját, ha esznek egymás ételéből, ha megtapasztalják, hogy a másik csókja jó, akkor nem lehet őket egymás ellen uszítani, akkor nem fognak soha fegyvert egymásra.” Létrehozott egy egyesületet, amin keresztül rengeteg támogatást kaptunk. Volt olyan időszak, amikor csak rájuk tudtunk számítani – mesélte Józsi, rátérve egy másik fontos közös misszóra, mely akár a mai KRSZH előképeként is felfogható. Ugyanis részt vett a Gandhi Gimnázium létrehozásában, majd 1996-ban – Derdák Tibor szociológussal és a paderborni érsekség cigányokért felelős papjával, Lothar Weiss-szel – megalakította a Collegium Martineum Középiskolai Tehetséggondozó Kollégiumot. A Pécshez közeli Mánfán létrehozott intézmény azon kevesek egyike volt, amely a többszörösen hátrányos helyzetű, elsősorban cigány származású gyermekeket minőségi középfokú oktatáshoz és érettségihez segítette. Az intézmény alapelve az volt, hogy a kollégisták integrált oktatási körülmények között szerezzenek érettségit. A Martineum önigazgató, önszerveződő közösségként, amolyan demokrácia-iskolaként is működött, a megfelelő támogatások hiánya miatt azonban az intézmény tizenkét év után, 2008-ban megszűnt.

Lankó József a nyíregyházi szakkollégisták kérdéseire válaszolva mesélt a baranyai cigányok etnikai, nyelvi sajátosságairól, az argyelánok, muncsányok sajátosságairól, majd arról is, hogy az agapé, a „mindennek ellenére való szeretet” jegyében hogyan lett gyámja, pótpapája, pótnagypapája krízishelyzetben született gyermekeknek ott, a közösségben.
Mint a pécsi testvérintézmény vezetőjétől, Békési Andreától, Lankó atya régen elköteleződött munkatársától megtudtuk, nagy erőfeszítéseket tesznek annak érdekében közösen, hogy a pécsi egyetemisták bekapcsolódjanak az itt folyó munkába. De megtudhattuk azt is, hogy a szakkollégisták között két szentmártoni, és egy gilvánfai fiatal is van ma már…

A márciusi műhelymunka másik vendége dr. Ujhelyi János gyermekgyógyász főorvos, sportorvos volt. Őt kifejezetten a hallgatók kérése nyomán hívtuk, ugyanis erőteljes igény mutatkozott rá a Covid-járvánnyal kapcsolatos alapvető ismeretek értelmezése, illetve a téves információk tényszerű feldolgozása, cáfolata érdekében. A tudományos ismeretterjesztő előadás után a szakkollégisták konkrét problémákkal, kérdésekkel ostromolták a szakembert, praktikus tudáshoz juthattak a fiatalok a megelőzésről, a kockázatokról, a különböző vakcinákról. Természetesen az volt a végső summázat, hogy aki csak teheti, mielőbb oltassa be magát, és az a legjobb vakcina, amit már beadtak.


Jobb időkben fényes eseménysor lett volna hivatott megemlékezni a Keresztény Roma Szakkollégiumi hálózat megalakulásának 10. évfordulójáról. A szervezet készült is erre nagyon, ám a realitások ezt az eseménysort is az online térbe száműzték! Március 26-án online konferenciát rendeztek, melyen az ERSZK mai és egykori hallgatói közül is számosan részt vettek. Az erről szóló tudósításunk itt olvasható.

A szakkollégisták márciusban is meg tudták oldani az önkéntes munkát. A legbüszkébbek természetesen azokra a mentőtiszt-hallgatóinkra vagyunk, akik közreműködnek az Országos Mentőszolgálat Covid-tesztelő szolgálatában: Bódi Gyula és Here Mihály – köszönjük az áldozatvállalást mindannyiunk egészségének érdekében.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .