A szív vége – Cigány újmesék

Ami első pillantásra nyilvánvaló, könyvművészeti remekmű Kele Fodor Ákos A szív vége – Cigány Újmesék című könyve. Olyan kötete a Tea Kiadónak, amely egységes művészi alkotás, amelynek éppúgy alkotóeleme a betű, a szedés, a papír, mint a lapokat összefűző fonal, a könyvdísz vagy az illusztráció. Nagyon fekete. Még a lapok éle is; az illusztrációk is – kivétel nélkül gondosan válogatott, fotoshopolt XIX-XX. századi archív fotók – sötét tónusúak, a mord tájból csak egy-egy kulcsfigura világlik ki. Valakit taszíthat ez a sötét szépség, más elegánsnak, rendkívülinek, különlegesnek találhatja a minden elemében megkomponált iparművészeti alkotást. (Bán Sarolta volt az alkotótársa ebben a szerzőnek).

A sötét külső a tartalommal is tökéletes összhangban van, de ez nyilván azután derül ki, ha már beleolvastunk. Kele Fodor Ákos felnőtt meséket tár elénk, nagyon sajátos alkotói módszerrel. Az egyébként költőként, színdarabíróként jegyzett, filozófiát tanult szerzőnél, a Tea Kiadó főszerkesztőjénél korábbi munkái során valamikor, valahogyan „becsípődött” a cigány folklór. Módszeres kutatásba kezdett a kárpát-medencei régi cigány kulturális javak megismerése érdekében, segítségül véve a régi jó cédulázós módszert. Mire kétszáz cédulája lett mintegy 1000 adattal, kész volt a kincsesbánya: minden karakter, motívum a cigány mese- és mondavilágból érkezik, a történeteket azonban Kele Fodor Ákos konstruálta, szövegezte. Innen jön az alcím: újmesék.

Mindez azon a könyvbemutatón derült ki, melyre nem csak a szakkollégisták voltak hivatalosak, hanem a Nyíregyházi Egyetem tanító-, illetve kisgyermeknevelő-szakos hallgatói is szép számmal. Ebben az összekötő kapocs dr. Jenei Teréz főiskolai tanár volt, aki a K14-ben megtartott rendezvényen a beszélgetést is vezette, maga is a cigány mesék kutatója. Nem véletlen tehát, hogy a műfaji tisztázással kezdődött a disputa, felemlegetve a Grimm-testvérek közbenjárását, ahogy a nekrofil Hófehérke-sztorit, vagy a horrorisztikus Piroska és a farkas esetét a gyerekfülekre igazították. Párhuzamba állíthatjuk ezt azzal, hogy a manapság oly divatos Trónok harcában épp csak annyi vér folyik, mint az archaikus népmesékben Grimmék munkálkodása előtt… De ha már Trónok harca, előhozakodhatunk a Gyűrűk urával is, a lényeg az a megkonstruált fantázia-világ, amely a meseszerű elemeket leszámítva pont olyan, mint a miénk: a és a rossz örök harca. Részletgazdag és komplex univerzumot teremtett Kele Fodor Ákos is az általa elmesélt tizenhat történettel, amely abban cigány igazán, ahogyan magyarázatot keres, válaszokat a legfontosabbra: miért? Ha ezeknek a „felnőtt meséknek”, azaz fantasy-knak a divatját vesszük, akár hálásak is lehetünk a szerzőnek: a cigány foklór irodalmi átirata új fénytörésbe helyezheti azt a kultúrát, amiből a hazai közízlés leginkább csak a zenéről óhajt tudomást venni, de csak ha épp mulatós kedve van…

A szakkollégisták is ezt a kérdést feszegették: alkalmasak-e az újmesék az előítéletek bontogatására? Kele Fodor Ákos szerint is az erőszak, a sok naturális részlet lesz az olvasó első benyomása, de később észre kell vennie a történetek pozitív kicsengését… És miért a cím, a Szív vége? Lehetett volna Csúnya asszony is – ezek azok az eufémizmusok, amelyek a tabunak számító halál szót helyettesítik ebben a világban. Humorát csillantotta meg az író, mikor előző köteteinek címére utalva – Textolátria (szövegimádás) és Echolália (visszhangszerű utánzás) – megjegyezte, valami közérthetőre vágyott…

Izgalmas találkozás volt ennek a rendkívüli könyvnek az írójával, akin azt is megfigyelhették a fiatalok, milyen magától értetődően értékként beszél – cigány kulturális javakat mond! – arról a kultúráról, amelynek felfedezése a fiatalok legfontosabb feladata lenne. A karcagi születésű Kele Fodor Ákos úgy jellemezte magát, mint aki az anyatejjel szívta magába a cigányellenességet, miközben soha semmilyen kapcsolata nem volt még az utcájukban lakó romákkal sem… Szóval megint ott tartunk, hogy a megismerés a legjobb ellenszere az előítéletnek.

Visszatérve a könyv művészeti értéket képviselő megjelenésére, ez is összefüggésbe hozható a sztereotípiák elleni küzdelemmel. A fogyasztói társadalom megkerülhetetlen tényezője a vevőcsalogató csomagolás! S ha ebből indulunk ki, be kell lássuk: bóvlinak nem dukál ilyen gyönyörű forma, ez a megjelenés csak a komolyan veendő tartalomnak jár!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .