A szegénység arcai

Roma szakkollégisták a kertvárosi evangélikus gyülekezeti ház Gyülekezeti Kerekasztal programsorozatán. Vendégünk volt dr. Kuti Klára kultúrantropológus.

Miben különböztek a szegénység régi arcai Közép-Európa mai, új szegénységétől? Van-e különbség romák és nem romák szegénysége között? Milyen megoldások léteznek a szegénység felszámolására?

És egyáltalán: létezik-e egyetlen, üdvözítő út? – többek között ezekre a kérdésekre kaphattak választ Dr. Kuti Klára kultúrantropológus A szegénység arcai című előadásának hallgatói – köztük az Evangélikus Roma Szakkollégium diákjai is – a március 24-én, a második alkalommal megtartott Gyülekezeti Kerekasztal elnevezésű programsorozaton.

„Mert a szegények mindig veletek vannak, és amikor csak akartok, jót tehettek velük, én azonban nem leszek mindig veletek” – ezzel a Márk evangéliumából vett szakasszal kezdte előadását Dr. Kuti Klára, a Pécsi Tudományegyetem Néprajz – Kulturális antropológia tanszékének adjunktusa. Szerinte ezt a szakaszt sokan magyarázták félre azzal, hogy „szegények mindig is léteznek, miért foglalkozzunk éppen mi velük?”, ugyanakkor éppen úgy kellene értelmezni, hogy „nektek mindig lesznek szegényeitek, akikkel foglalkozhattok”.
A szegénység tehát relatív és eszerint mindig azt érdemes szem előtt tartani, kik azok, akik még nálunk is szegényebbek és segítségre szorulnak.

Kuti Klára előadásában a két világháború közti szegénységet, a 70-es évek szegénységét és napjaink új szegénységét mutatta be, szemléletes történeteken és képeken keresztül. A két világháború közötti időszak szegénységéről Kiss Lajos, 1939-ben megjelent, A szegény ember élete című művéből kaphattunk látleletet. Ebben a szerző a hódmezővásárhelyi parasztság sorsáról értekezik, külön kiemelve a szegény férfiak és nők erényeit.

Az előadás után élénk vita bontakozott ki arról, hogy milyen megközelítések és megoldások lehetnek célravezetőek a szegénység felszámolását illetőben. Felvetődött, hogy a mezőgazdaság fejlesztésével, a vidéki üzemek alapításával és fejlesztésével mérsékelni lehetne a mélyszegénység által leginkább veszélyeztetett csoportok anyagi és társadalmi kirekesztettségét. Végül abban maradtak a vitatkozó felek, hogy a megoldást mindenkinek helyben kell megtalálnia, hiszen „egyetlen megoldást sem helyes idealizálni a szegénység elleni küzdelemben.”

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .